Emberi természetünkből fakad, hogy történeteket meséljünk és másokat tájékoztassunk életünk eseményeiről. A mesemondás, legyen az tényszerű vagy kitalált, belső emberi sajátosság. A másokkal való kommunikáció módja azonban az idők során drasztikusan megváltozott. A mesemondás vizuális történetekből származott, például barlangrajzokból, majd áttért a szóbeli hagyományokra, amelyek során a történeteket nemzedékről nemzedékre adták szájról szájra. Ezután áttértek az elbeszélésekké formált szavakra, beleértve az írott, nyomtatott és gépelt történeteket. Az olyan fejlõdõ technológiák, mint a nyomda, a kamera és az internet, valamint közösségi médiaplatformjai használata miatt az a mód, ahogyan másoknak mesélünk és tájékoztatjuk magunkat az aktuális témákról, átfogóbb élményre vált. A technológia lehetővé tette az emberek számára, hogy az elbeszélések minden formáját felhasználják az évek során: vizuális történetek fényképeken, elhangzott történetek videókban és felvételekben.